Kötelező körök helyett: Sopronban találkoztak a Budai Esperesi Kerület papjai

Makláry Ákos esperes atya meghívására, Elek Antal atya szervezésében október 12-13. között került sor az esperesi kerület közösségi programjára. A soproni találkozó lehetőséget adott a 15 résztvevő számára a közös imádságra, a kötetlen beszélgetésre és a személyes kapcsolatok elmélyítésére egyaránt. Az érkezést és a kölcsönös üdvözlést követően a résztvevők vecsernyén vettek részt a Nagyboldogasszony bencés templomban, amely lelki keretet adott az együtt töltött időnek. Az esperes atya kiemelte, hogy a papokat minden sajátosságuk és különbözőségük ellenére olyan alapélmény, személyes elkötelezettség köti össze, amelyet érdemes féltve őrizni és ápolni.

A közös imádságnak helyet adó templom a XIII -XIV. században épült kora gótikus stílusban, eredetileg ferences templomként (1280 körül), 1802-től a bencések kapták meg. A szertartást követően megtekintettük a templom nevezetességeit is (Kapisztrán-szószék, káptalanterem). A soproni Bencés Ház közösségi teremében a vendéglátók nagylelkűségének köszönhető vacsorát is kaptunk. Az este fontos része, a „Hogy vagy?” témakör, lehetőséget adott arra, hogy mindenki megossza a többiekkel, milyen örömök, nehézségek és feladatok foglalkoztatják. A vacsora után szünet nélkül hallgattuk egymás terveit, beszámolóját és támogató javaslatait, éjfélkor végül belvárosi sétával összekötve indultunk el a szállásunkra.

Másnap közös kirándulásra került sor a Bécsújhely közeli Hohe Wand kirándulóhelyre, ahol gyönyörködtetthettük szemeinket a kék égben, a távolban látható Fertő tóban, a környező hegyekben, a szabadon és zavartalanul pihenő hegyi kecskékben. Fraknó várát is (Burg Forchtenstein) „bevettük”. A kirándulás során tovább erősödhettek a személyes kapcsolatok, alkalom nyílt kötetlen beszélgetésekre is. A közös ebédet követően zártuk a tartalmas együttlétet.

A „kötelező” espereskerületi gyűlés helyett tehát egy „rendhagyó” papi találkozóba cseppentünk, amit élményeink után a jövőben rendszeressé szeretnénk tenni, hiszen sok erőt és megerősítést adott. A soproni találkozó megerősítette a közösséghez tartozás élményét, és emlékeztetett arra, hogy a távolságok ellenére milyen fontos és értékes a közös ima, az egymásra figyelés és a személyes találkozások lehetősége a papi szolgálat mindennapjaiban.